Egyetlen parancs van....

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

Weöres Sándor

Ha meg akarod változtatni a világot....

Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben. Minden, amit teszünk, hatással lesz valamire és valakire.

Dalai Láma

Egy bűn van.....

"Egy bűn van, tudd meg: lent maradni, Szegényen, ismeretlenül. Erény is egy: folyvást haladni s nem állni meg csak legfelül." 

Reviczky Gyula

Az ego és az ekevas

Egy reggel Kashuar mester éppen a kolostor kertjében ápolta a kis bonsai
fákat, amikor odalépet hozzá Mitalona, a tanítvány.

- Mester, mi tulajdonképpen az ego?

- Az ego az ekevas. – felelte természetes egyszerűséggel Kashuar.

- Ekevas? Hogy érted ezt mester?- kérdezte tágra nyílt szemmel a tanítvány.

- Mit csinál az ekevas? – kérdezte a mester.

- Felszántja a földet. – felelt a tanítvány.

- És mi keletkezik az ekevas nyomában?

- Egy barázda – vágta rá Mitalona tanítvány

- Igen, egy barázda. És ez a barázda szolgál arra, hogy mederben tartsa az
energiákat. Van egod és van energiád, hasonló módon az ekevas is barázdát
szánt a földbe, s egyfajta medret készít a magának.

Most hallgattak egy darabig mindketten, majd Kashuar fordult oda egy
kérdéssel a fiatal tanítványához:

- Mi történik, ha csak úgy kiöntöd a vizet a földre?

- Hát elfolyik. Mindenfelé. És a föld beszívja. - felelte a tanítvány.

- És mi történik, ha egy mederbe öntöd a vizet? Akkor merre megy?

Akkor arra, amerre a meder irányítja.

- Érted már? Az ego készíti a medret, ami megszabja az irányt, hogy a víz,
vagyis az energiád merre haladjon. Mert ha nincs meder, akkor csak
céltalanul szétfolyik a víz.

- Értem – töprengett a tanítvány.

- És mi akadályozhatja az ekevasat a szántásban? - kérdezte Kashuar.

A fiatal tanítvány gondolkodott egy darabig, majd megszólalt:

- A kövek meg a sziklák. Beleütközhet kövekbe az ekevas.

- Igen, így van, beleütközik s így elakadhat. A kövek élettelen dolgok.
Ezek azok az energiák, amelyek már régen idejét múltak, halottak, ezeken
már túl kellett volna lépni, azonban még mindig jelen vannak, s így
megakasztják az ekevasat. Megakad az energia. Tolhatod még nagyobb erővel
az ekét, de a szikla, vagy a kő, akkor is ott marad, az ekevas pedig nem
halad, te meg egyre jobban elfáradsz. Mit kell ilyenkor tenni?

- Hát eldobni a követ az ekevas útjából. – felelte a tanítvány.

- Igen. – helyeselt a mester – de vigyázz, hová dobod, nehogy a következő
fordulónál újra beleakadj! – mosolygott –, mert vannak kövek, melyeket elég
a barázda szélére tenni, míg vannak, melyeket jó messzire, a szántóföld
szélére kell hajítani.

- És honnan tudjam, hogy melyiket hová dobjam? – kérdezte a tanítvány.

- Azt neked kell eldöntened, melyik mennyire akadályoz a szántásban.

Újra hallgattak. Majd a mester ismét kérdezett:

- És mi akaszthatja meg még az ekevasat? Mi van még a földben?

A tanítvány ezúttal egy kicsit tovább gondolkodott.

- Gyökerek? Indák?

- Igen – válaszolt Kashuar mester –, gyökerek, indák, mindenféle fűcsomók
és bozótok. Ezek élő dolgok. Olyan energiák, amelyek élnek, ott vannak
körülötted, ugyan nem állítják meg az ekevasat, mégis lelassítják. Mit
tudsz ilyenkor tenni?

- Ezeket is kiszedem a földből. – felelt a tanítvány -, vagy erősebben
tolom az ekét, hogy elvágja őket. Vagy jobban ösztökélem a lovat. –
morfondírozott tovább a tanítvány.

- Igen, igen. – felelte a mester -, s ne feledd, ott a ló is. Mivel ló
nélkül bajos a szántás. Mit gondolsz, mit csinál a ló?

- Az húzza az ekevasat.

- Pontosan. És merre megy a ló?

- Amerre én irányítom.

- Látod, irányítanod kell a lovat! Mert mi történik, ha nem irányítod?

- Megy, amerre gondolja. – felelt a tanítvány.

- Vagy éppen nem megy. Mert a ló lusta, már ha szántásról van szó. –
mosolygott ismét Kashuar mester –, ha nem ösztökéled, nem megy. Vagy ha
túlságosan ösztökéled, de ott van még a kő, akkor sem megy, mert akkor nem
tud. De ha már nincs kő és te mégsem irányítod és nem ösztökéled, akkor nem
megy. Áll. Majd elindul, legfeljebb, ha éhes lesz és kiballag a szántóföld
szélére, vagy hazamegy. És akkor te ott vagy ismét a dolog elején. Nem
szántottál, és kezdheted az egészet elölről.

- Igen, értem mester. – felelte a tanítvány. – Tehát az ego az ekevas, ami
elkészíti a medret, amibe beterelem az energiát, a ló pedig az erő, amit
mindig a cél felé kell irányítanom.

- Pontosan. – felelte ismét a mester – De van valami még ott, az eke másik
végén. Elöl, van a ló, középen az ekevas…

- És hátul a földműves.– fejezte be a mondatot a tanítvány.

- Vág az eszed. Ő az, aki tulajdonképpen szánt. Vagyis te. – folytatta
Kashuar mester – Miért szánt a földműves?

- Hogy elvesse a magot, amiből termés lesz.

- Igen, jól látod. Azt hiszem érted miről beszéltem.

Most megint hallgattak egy kicsit. Majd a tanítvány kérdezett:

- Mester, ha én vagyok a földműves, milyen magot vessek a földembe?

- Amilyet jónak látsz. – felelte Kashuar mester, majd mosolyogva folytatta
a bonsai fák ápolását.