2009. március 11., szerda

Gyermekem egyik tanítása

Életem egyik legnagyobb tanítója a Csemetém....
Tündéri, imádom, roppant érdeklődő, tanulékony, de azért néha kihoz a sodromból.
Egyik ilyen alkalommal, amikor mindent hatástalannak éreztem már, dühösen rákiabáltam, költői kérdésnek szánva: most mit csináljak Veled?

Kisfiam ült csendben, tiszta ártatlan nagy szemekkel nézve, megfogta a kezem, megsimogatta vele az arcát, és ledőlt az ágyra, várva a további simogatást......

Azóta többször azt csinálja (magától), ha szeretné, hogy keressek elő neki valamit a játékosfiókjából, megfogja a kezem, megsimogatja az arcát, és csak utána teszi a kezem a fiókhoz, aztán elmagyarázza, mit keressek neki elő.

Van még mit tanulnom...

Egyre jobban értem, mit tanít Jézus azzal, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek - ebben minden benne van, ha megnézünk egy őszinte, nyitott, tiszta gyermeki lényt....


(Kisfiam áprilisban lesz 2 éves, a maga saját nyelvén és jeleivel kommunikál, számomra egész jól érthető módon, de mindent ért a mi szavainkból is)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése